Garnélák tartása

Az édesvízi garnélák (ilyenkor nagyrészt a Caridina, Neocaridina fajokra gondolok) akváriumokban tartása nem túl régi hobbi az akvaristák körében. Takahasi Amano, a méltán híres japán akvarista tette igazán népszerűvé, mivel ő előszeretettel alkalmazta csodálatos akváriumaiban az akkori nevén Caridina japonica (jelenleg Caridina multidentata), avagy Amano garnélákat. Rednose
Ezek a kis teremtmények ugyanis nagyon hasznosak az algaevő, tisztogató tevékenységük miatt. Én személy szerint (és természetesen rajtam kívül sok-sok garnéla rajongó is) már inkább kedvtelésből tartom őket, a "hasznosságuk" csupán egy plusz pozitívum. Tartásuk szerencsére nem ütközik nagy nehézségekbe, egy kisebb akváriumban is jól megoldható. Általánosan kijelenthető, hogy nagyjából semleges körüli Ph-jú, közepesen kemény (10-12 nk), 22-26 °C-os, tiszta, oxigénben gazdag vizet igényelnek, de az érzékenyebb, speciális igényű garnélák vásárlása előtt mindenképp nézzünk utána az adott faj konkrét igényeinek! Emellett fontos még, hogy nagytestű, ragadozó, agresszív halakkal ne tartsuk együtt garnéláinkat, mert nagyon hamar a halak gyomrában végzik...
Van még pár dolog, amire oda kell figyelnünk:

Apróbb békés halak társaságában jól megvannak a kisebb garnélák is, de még jobb, ha külön csak nekik rendezünk be egy akváriumot. Mivel társas lények, így ajánlatos egy fajon belül több (minimum 5-6, de inkább több) példányt tartani együtt. Apróbb szemű kavics vagy homok megfelelő talajnak, pár nagyobb követ is berakhatunk, amiről szívesen eszegetik a megtelepedett algákat. Szeretik a sűrű növényzetet is, főleg a különféle moha fajokat (pl jávai moha), amiről sokat szedegetnek, valamint búvóhelyül is szolgálnak nekik. Célszerű levegő meghajtású szivacsszűrőt üzemeltetni náluk, mert a szivacson megtelepedő apró élő szervezeteket is szívesen eszegeteik. Egyenletes vízmozgást fenn kell tartanunk, de a túl nagy áramlást kerüljük akváriumukban. Ha külső szűrőt alkalmazunk, akkor annak a befolyó csövére húzzunk finom szivacsot, nehogy beszippantsa a garnélákat.

Fő táplálékuk az alga, de tulajdonképp mindenevők. Adhatunk nekik a speciális garnéla tápokon kívül mindenféle lemezes vagy granulált díszhal eleséget, fagyasztott eleségeket, a lényeg, hogy lesüllyedjen a talajra. Ma már a legtöbb akvarisztikai cég kínálatában találhatunk kimondottan garnélák számára készült eleségeket is. Adhatunk nekik főtt zöldségeket is (spenót, cukkini, répa, borsó, salátalevél stb), pont mint az algázó halaknak. Tudni kell, hogy a garnélák egész nap eszegetnek, keresik a lehullot ételmaradékokat, szedegetik az algát stb. Pici a gyomruk, rövid az emésztőrendszerük, így ők nem tudják "teleenni" magukat, hanem folyamatosan táplálkoznak. Vannak azonban olyan garnéla fajok, melyek a vízből szűrik ki a táplálékot (legyező garnélák vagy más néven sepregető garnélák).

Bumblebee Ha jól érzik magukat nálunk garnéláink, és persze vannak hímek és nőstények egyaránt, akkor hamarosan szaporodni is fognak. Kétféle szaporodási típust különböztethetünk meg. A nőstény petéket termel, melyet a hím megtermékenyít. Ezután a nőstény a megtermékenyített petéket leengedi a költőhelyre, az úszó lábaihoz. Itt tartja őket, és legyezgetve, igazgatva friss vízzel látja el őket. Ezekből a petékből 4-6 hét múlva apró garnélák fognak kibújni. Ha halakat is tartunk velük, akkor valószínűleg csak minimális mennyiségű kis garnéla fog felnőni, talán egy sem, mert a halak megeszik őket. Ha sok búvóhelyük van, akkor talán páran felnőnek. Táplálásuk nem tér el szüleik táplálásától, ugyanazt eszik, de egy jól beállt akváriumban találnak maguknak elegendő élelmet, hogy felnőjenek. A kis garnélák rettentő aprók (3-4mm), erre figyelnünk kell, durvább szivacson átférhetnek.

Nagyobb kihívás lesz azokat a garnélákat szaporítanunk, amelyek elengedett lárváit sós vízben kell nevelnünk. Ilyenek pl a Caridina fajok (Caridina multidentata, Caridina gracilirostris stb). A lárvák 1-2 mm hosszúak, és egy hétnél tovább nem életképesek édesvízben. Ezeket a lárvákat külön akváriumban kell nevelgetnünk sós vízben. Táplálásuk sem egyszerű, hisz nagyon aprók, a szokásos eleségeket nem tudják megenni. De ezzel külön cikk foglalkozik.

A garnélák, csakúgy mint a rákok, külső vázzal rendelkeznek, amely nem nő velük együtt, így rendszeresen vedlenek. Hirtelen környezetváltozás is kiválthatja ezt náluk, pl amikor betelepítjük őket új helyükre. Nem kell tehát megijedni, ha egyszercsak egy "átlátszó garnélát" veszünk észre, az csak a levedlett páncél, amit el se kell távolítanunk az akváriumból, mert a garnélák egy idő után szépen megeszik.

Garnélák tartása tehát nem túl nehéz dolog, viszont rendkívül élvezetes. Én nagyon szeretem megfigyelni őket, ahogy egész nap szedegetnek, bújkálnak, úszkálnak. Remélem sokan megszeretik az akvarisztika ezen részét, és egyre több tapasztalatot oszthatunk meg egymással. Sok sikert kívánok egészséges és szép garnélák tartásához!

Várkonyi Andor

vissza